" Mért búsulsz te gyors lovacska?
Mért horgasztod szép fejed?
Hajad nem lobog magasra!
Zabládat se zengeted!
Gazdára vágysz, igazabbra?
Óhajtozol még több zabra?
Díszeidnek hijja van?
Nem selyem a kantár, hasló?
Tán nem ezüst ez a patkó?
Ez a kengyel nem arany?"
Ráfelel a jó lovacska:
"Búsan azért állok itt,
mert ott messze lódobajba
trombita szól, nyíl süvít!
Nyögök már, mert nem sokáig
lesz tanyám a zöld mező,
fényességem elhomálylik,
elhagy pompa és erő!
Zord ellenség zúdul s koncol,
szerszámomat s díszeit
dúlja, könnyű lábaimról
ezüstpatkót lefeszít!
Nincs szívemnek bizodalma,
érzem: takaró helyett
csata-habos oldalamra
terítik a bőrödet!"
(Ford.: Nagy László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése