(Huszárik Zoltán Elégia c. filmjére)
Emeli csillagos fejét
imént született kiscsikóm,
a járáson ott találtam én,
futottam, "kiscsikó, fődeje kiscsikó"!
"Nagymama, mama, nagymama"!
vonszoltam szegényt oda,
hogy lássa gyönyörű paripám,
melyre nem ülök soha.
Az istálló falán,
örökre minden fehér,
kit hason rúg legszebb lova,
gyorsan meghal, és leporolja a vért.
Kiscsikó, kiscsikó!
azok a bánatos szemek!
hová kerül sajogni
értem fújtató szügyed?
Ömlött a könnyem, mikor
szekérhez kötve elrobogott,
látom, ahogy visszanéz, s talán
Hollandiáig szétrúgja a vagont!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése