2011. nov. 29.

Báki (1526-1600): Gázel



Vagyunk a Szerelem-Nagyúr hű rabszolgája, életem,
vagyunk a gőgös szenvedély örök szultánja, életem.

A szomjú szívtől meg ne vond szépséged édes záporát,
a vad vadonban tulipán bús szirma várja, életem.

Mélyünkbe rejtett gyöngyökért a kapzsi végzet vért fakaszt,
szívünkbe váj s a szellem új tárnáit tárja, életem.

A lélek ősforrásain ne tűrj homályos bánatot,
vagyunk az ozmán büszkeség színe-virága, életem.

És Báki verse körbejár, mint ünnepélyen serlegek,
mert bennünk maga Dzsámi jött e lakomára, életem.

(Ford.: Vas István)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése