Vásár volt. Nagyapó lovat akart venni. Kimentek a vásárba, hát csakhamar találtak is egy szép lovat.
- Mi az ára?
- Ötven forint.
Gyanúsan olcsó, gondolta nagyapó. Bizonyosan valami hibája miatt olyan olcsó. Hát csakugyan, amint mögéje kerül és rátapint a hátuljára, felrúg ám a ló.
- Tudom már, - mondotta nagyapó - miért olyan olcsó ez a ló? Azért, mert rugós. No, nem baj, megveszem.
S megvette a gyönyörű lovat, hazavezettette.
- Nagyapó, - mondták a gyerekek - minek vette meg ezt a rugós lovat, még megrúg bennünket, ha közelébe megyünk.
- Majd segítek én rajta - felelte nagyapó. - Meglássátok, nem telik bele egy hét, olyan lesz ez a ló, mint a bárány.
Hogyan szoktatta le nagyapó a lovat a rúgásról? Úgy, ahogyan a túlsó lapon van lerajzolva.
Rajta hagyta a kötőféket a fején, a hevedert a derekán és karikát tett a kötőfékre meg a hevederre. A karikákon át kötelet húzatott és hozzákötötte a lónak a hátulsó bokáihoz.
De ez még nem volt elég, egy fűrészporral telt zsákot is akasztatott a lónak a háta mögé.
Amint a ló hátulsó lába hozzáért a zsákhoz, kirúgott, de persze valahányszor kirúgott, jól megrántotta a fejét is.
Így aztán csakhamar elment a kedve a rugdalózástól és néhány nap múlva már olyan jámbor állat lett belőle, mintha sohase rúgott volna egyet se.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése