Egy galopp-napon, az alagi pályán,
sakkozhatnánk egyszer, drága Dezsőm!
Hogy túlkerüljünk a verseny apályán,
lépegetnénk a hatvannégy mezőn.
Míg futnának a hendikep-lovacskák,
sakkozgatnánk, csak úgy, kedélyesen,
kombinálnál, én húznék néha csacskát:
ez így is volna rendjén, Mesterem.
S mert parti közben a Fragrant Rose-ból
kortyolnánk, hogy adjon jó ötletet,
egy-két hatásost én is lépnék néhol,
s ilyenkor biztatnál engem: „Remek!"
S jó lenne pár tanácskozási játszma!
Jönnének ám neked segíteni:
Szpéró, mondjuk, a bal válladra szállna,
s jobbról dörmögné tippjeit Dömi.
Nekem Bed Boy súgna, kedvenc lovam,
korántsem a nyerő lépéseket,
ám én meglépném mindet boldogan,
tudván, ha vesztek is, mégis nyerek.
A fő futamig így ellépegetnénk,
s uralná a nagy átlót a futód
akkor is, amikor felkerekednénk,
hogy megtegyünk egy hármasbefutót.
Ahogy dukál: előbb a jártatónál
megnéznénk minden induló pacit,
aztán fogadnánk... Te elmosolyodnál,
és megjátszanád tétre Gombfocit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése