Edmund Spenser (1552?-1599): A megszelidült szarvas

Mint a vadász, ki futva kimerül
és látja már, hogy megszökött a vad
s lihegnek a kutyák köröskörül,
leül pihenni ott, hol árnya akad:
így egyszer - mint ki hasztalan szaladt -
vadászat után én is pihenék,
a nemes vad megfordult ezalatt,
hogy szürcsölje a forrás hűs vizét,
és ott megállt, szelíden nézve szét,
nem menekült, jött bátran közelebb,
míg megragadtam remegő kezét
s szorosan rátettem a kötelet.
Ilyen vadat nem látott senki sem:
hogy tőrbecsalják, tűri szívesen.

(Ford.: Vas István)