- A keresztény középkor végéről -
Félelmes szüőnek engem alejtátok,
Régi jó barátim nékem kik valátok;
Gyakorta szép szóval hozzám járolátok!
Engem megcsalátok!
Reméntelen dolog, ki hazugnak hiszen,
Mert szép beszédével csak szót tőled veszen:
Avagy túl másfelől ellenséged leszen,
Rajtad szégyent teszen.
Azok nem gondolnak ez ily beszédekkel,
Ki magokat kelletik hízelkedésekkel,
Nyájason beszélnek ő fejedelmekkel,
Elvesznek nyelvekkel.
Nagy urak kik vattok! szólok, ne bánynyátok,
Fehér, szép, ezüstös, ékes tű szablyátok,
Vele pogán népet - kérlek - ne vágjátok,
És tü ne bántsátok.
Csintalan dolgotok tü ne szerezzetek,
Fodor hajatokat meg se fésöljétek,
Diákok elmentek, leányokat néztek, -
Szegénységgel nősztök.
Ügyedet ne visellyed egyházi papokkal,
Mert ha bevéteté magát nyájasságra,
Nem kell neki pénzed, vigad leányodval,
Megcsalnak szavokkal.
Serényen futamnak táncban az leányok,
Nyilván ott meglátjuk az ő jámborságit,
Szertelen ha le(e)nd az ő jámborságok,
Ott elhol pártájok.
Lepkék, házatoktól messze ne lépjetek,
Időnek javában tíkakot űltössetek:
Szemérem kapálni bölcsőt rengessetek,
Avval elélhettek.
Sámsonnak alejtá az por önnön magát,
Látod nagy haragját, nem tiszteli urát;
Fogjad meg szakállát, vedd el csak jószágát,
Megalázza magát.
Akkort a papoknak vala tisztességek,
Mikoron egészlen áll vala szerzetek;
Távol vala tőlük gallérus köntösök,
Veres beretrájok.*
Pénztől elfutamnak, szűrben beöltöztek,
Szépen ha beszélnek, keveset nem vesznek,
Foréntokat kérnek, ládában győtnek,
Vele nem épejtnek.
A régi jó kerályok míglen országlának,
Igazak valának az szegény országnak;
(Az) szent koronának híven szolgálának,
Avval áldozának.
Tennie kellene ezt az nagy uraknak!
Hogy sok lika vagyon erdőn az ravasznak,
Nincsen birodalma rajta agaroknak,
Halál az nyulaknak.
Igen kevés bajok, számtalan jószágok,
Erős regulájok, kevés zolozmájok,
Bársonyos szolgájok, fekete kápájok
Az apát uraknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése