Erdősi Sylvester János: Az magyar népnek, ki ezt olvassa (1539.)

Próféták által szólt rígen néked az isten,
Az kit igírt ímé vígre megadta fiát,
Buzgó lílekvel szól most es néked ez által,
Kit hagya hogy hallgass, kit hagya hogy te kövess.
Néked azírt ez lűn prófétád, doktorod, ez lűn
Mestered, ez most es, melyet az isten ada.
Ez próféta szavát hallgasd, mert tíged az isten
Elveszt, és nyomos itt nem lehet a te neved.
Itt ez irásban szól mostann es néked ez által,
Hütre hiu mind, hogy senki se mentse magát.
A ki zsidóúl, és görögűl, és végre diákúl
Szól vala rígen, szól néked az itt magyarúl:
Minden nípnek az ű nyelvén, hogy minden az isten
Törvínyinn íljen, minden imádja nevit.
Itt vagyon az rejtek-kincs, itt vagyon az kifolyó víz,
Itt vagyon az tudomány, mely örök íletet ad.
Lelki kenyír vagyon itt, melyben mikor íszel, örökké
Ilsz, mely az mennybűl szálla, halálra mene.
Az ki teremt, tíged megvált örök íletet és ád
Ez szent által: nincs több bizodalmad azért.
Ennek azért szolgálj mindenkor tiszta szüedvel,
Ennek mindenkor tígy igaz áldozatot.
Tigedet ez hozzá viszen s nem hágy mikor így mond:
Bódogok, eljövetek; vesszetek el, gonoszok!

(Forrás: Endrődi Sándor: A magyar költészet kincsesháza – Bp., Athenaeum 1927.)