Gerda Georgina: Galopp

Puha füvet dobál sok pata,
Zsokék közt is megy kemény csata,
A lelátó páholyából ez nem látszik,
Cifra kalap alatt a nő gyűrűjével játszik,
Csak akkor figyeli a versenyállást,
Ha a társaság vár tőle illem-hálát.

Sok díszes sznob cseveg a lovakról,
Kiket adnak-vesznek istállóstól,
Szívük nem dobog a patazajjal,
Csak a pénz ha csörög nagy robajjal,
S bár a zsoké élete kockán forog,
Legyintenek csupán: nem nagy dolog!

Évi két zsoké, ennyi a számuk,
Kiknek versenypályán haláluk,
Ez mégsem hatja meg
Érzéketlen szívüket,
S fogadnak, helyezésre s befutóra,
Sok pénzt tesznek a győztes lóra.

Hisz a csata sokszor eldől,
Kezdés előtt, elég ebből!
Hogy lehet, hogy ily szép s nemes,
Eltékozolva, s rábélyegezve: mily kellemes?
Hogy képes szív nem átérezni,
S patazajra csak legyinteni?

Ó, tűnt idők nagy versenyei!
Hová lettek Kincsem eredményei?
S Imperiál, a magyar ló,
Kire mondták, hóka ez, nem jó,
De mégis nyert annyiszor?
De ez már a régvolt…

Újfent kaptunk egy mént,
De ő is elveszett, mit ért?
Tavaly ünnepeltük, éljen!
S így kellett, hogy véget érjen?
Tizennégy versenyből egyet sem vesztett,
De a tizenötödiken is indítani kellett…

Overdose ideje az edzésen sem volt jó,
Patája még fájhat, de hát ő a magyar csodaló,
Így elindították, s bár harmadszorra sikerült:
Nem akart, a rajtgépbe mégis bekerült,
A többi fenséges telivér lefutotta,
S lemaradása sok: több ló hossza!

Küzdött Dózi hősiesen,
Mégsem végzett jó helyen,
S bár a következőt megnyerte,
Odalett öröknek hitt veretlensége.