Soós Zoltán: Narkotikum

- Egy megtért alkoholista viszontagságaiból c. ciklusból –

1. KÜLVÁROSI SÜRGÖNY

Hajnali félhat – ködben a sorség – harákolás és –

halk csoszogás – küblinyi presszó – hályogosult ég –

gyári melósok – szaki nyomás – állnak a sorban –

mintha kenyérért – féldeci testvér – rég elavult –

deci töményre – váltani bérét – várja az oltár –

csalja a pult – s mintha ereklyét – tartana marka –

úgy emelinti – reszketegen – szusszantva nyögdel –

fénylik az arca – ízleli hogy majd – kedve legyen –

kedve a bérhez – kedve a naphoz – kedve legyen –

kedve a bérhez – kedve a naphoz – kedve a tervhez –

hát decizik – lódul a sorvég – gyorsul a tempó –

ragyog a páter – bérmosolya – hajnali presszó –

küblinyi templom – oltára pléhjén –szesz-pocsolya –

KUELOENBEN VALAMENNYIEN

JOOL VAGYUNK

SZEEPEN TELIK A NYARUNK

SOKAT FUERDUENK A VEREJTEEKBEN

CSOOKOLUNK MINDENKIT

TESTVEEREITEK

2. HUMANIZMUS

… Nagyot rúgott, mert rúgást érzett.

Saját hatalma karján lógva

illő célzatú szentbeszédet

hallhatott volna; de mert küzdött,

több értő, gyakorlott marokban

érzékelhette: nagy rakás rongy

az ember – kiszolgáltatottan.

Érzékelhette: egészségét

vigyázzák itt (bár borsos árban) –

és meg is verik: nehogy önnön

kezével tegyen kárt magában.

- Még vergődött, ugyan mi végre?

Egy-két avatott, furcsa testcsel:

s vénájára csapott karónyi

dárdával az enervált felcser.

Még vergődött és hazavágyott.

Nem látta, hogy küzdelme dőre.

Akár egy zsákot vetették a

hányástól koszos lepedőre.

Még vergődött, még érzékelte:

lábánál valakit gyepálnak.

Látta: pokrócuk bunkerében

dideregnek a szobatársak.

Egy villanyszerelő nyüszített

jobbról, két ökle bőr-bilincsben:

„Nincs isten és nincs kommunizmus,

nincs becsület és semmi sincsen!” –

zokogta, béklyózva az ágyhoz.

(Visszaütött az istenadta…)

Mígnem egy szelíd, jól irányzott

altató csendben elaltatta…

- Már merült ő is, koponyája

- úgy hitte – hordónyira tágul;

érezte: minden összeomlott!

Kiütötte jó Hibernál Úr.

3. SZÉGYEN

Sugaras reggel. Kübli. Hányás.

Gyógyszerszag. Zuhan a plafon.

Véreres tekintet. Mocorgás.

Rácsok, rácsok az ablakon.

S azon túl, kint, a verőfényben,

hajlongva kukkoltak a fák.

Jobbján bűzlött a megfeszített,

mert összecsinálta magát.

… Szégyent érzett. Nem önmagáért.

Köthette volna bőr-bilincs

őt is. Hajrá! – gondolta – meglép:

ajtót talál – de nincs kilincs!

- A csapda-ablak keretében

egy öreg Jézus-arc derül:

„Szakik, egy pakli cigaretta!

Lehetnék én is ott, belül!”

A vendégség egymásra sandít,

és zsong a Hibernál Hotel.

Van, ki pucér, van, akit foszlott,

körpecsétes pendely fed el.

Mint egy protokoll-fogadáson:

a nemzet számos rétege

pöfékel, böfög, vakarózik,

s lesi: a másik részeg-e?

Egy ács a Fekete Vonatról.

Főmérnök. Mozdonyvezető.

Technikus. Hordár. Öntő. Gépész…

„Platformjuk: közös nevező”:

„Egy szint magasán azt csinálhat

elvtárskám, amit csak akar;

eltakarja a potya-pince,

vadászlak, mahagóni-fal.

Hőzönghet, beszívhat rogyásig,

hizlalt dadák sleppje ügyel rá:

hazaviszi fekete autó…

Minket ide – MENTŐ, URH.”

4. ÉS A TEMPLOMOK MEG A KOCSMÁK

Ki tudja már, hogy önpusztítás,

ki úgy véli: figurás mámor,

ki sorsot vallat: hány kisüsti,

s nagyfröccs választ el a haláltól.

Mert: „Család… csaj… csalatott… boldog…

sértettségből… lelki parancsra…

kudarc… tüdőbaj… féreg-főnök…”

- okokban gazdag a halandzsa.

Megannyi italmárka reklám-

glóriája űz veled csúfot;

s a morált hűs cellákba zárják

bizonyos gazdasági kulcsok.

Kezed remeg a rongy szeszektől.

Ötszáz forintos pia kéne?

Szerény légy! – S a nép fia átvált

fröccsről a két deci töményre.

És a templomok meg a kocsmák

megtelnek: Csin-csin! Dicsértessék!

És zug-piások kiokítnak:

csak kortünet, múló betegség…

Forrás: Soós Zoltán: Új versek és gorombakovácsok 7-11. l., Magvető Könyvkiadó Bp., 1977.

Dutka Ákos: Örök óta (1907)

Engedd, hogy vékony, reszkető kezemmel

Lebontsam hamvas, illatos hajad,

Ha így ülsz elém, - mintha ezer éve

Sok ezer meghitt, boldogságos éve

Ismerném a szemed, puha válladat.

Száz asszony, kiket őseim szerettek,

Kikért fellobbant mindig ez a vér,

Száz ősöm minden szomorú, szent álma,

Száz ősöm csókot, vágyat osztó párja

Ma mind benned él, Tebenned él.

Együtt jövünk már sok száz emberöltőn,

Száz boldog, száz csókos életen át,

Ismerem a szemed, ismerem a vállad,

Az ajkad, a véred, a lelked, a vágyad:

Örök óta érzem a hajad illatát…

Forrás: Dutka Ákos: A holnaptól remetéig – Válogatta: Dr. Papp János -  A kötetet a Békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola igazgatósága jelentette meg, 1966 nyarán. Készült az iskola tanműhelyében, a kéziszedő és gépmester tagozatok elsőéves növendékeinek közreműködésével, Ancsin János, Kittel Frigyes, Kovács Gyula, Malatyinszki József és Tóth György szakoktatók irányításával, diósgyőri ofszet papíron, Monotype Bembo betűkkel, 250 számozott példányban. A tipográfia Szántó Tibor munkája. A kiadásért az iskola igazgatója felel.

Dutka Ákos: Meotis leánya (1908)

Emlékszel-e, Magda? Elmúlt ezer éve…

Igriced voltam, - emlékszel-e rám?

A Don tövin akkor orgona nyílott,

S te voltál a legszebb meotisi lány.

Fekete hajadba gyöngyös koszorú volt,

Borostyáninda a homlokomon…

Emlékszel?... Akkor vőlegény is voltam,

S te voltál a pártás menyasszonyom.

Ilyenek voltunk akkor is. Emlékszel?

Csókokra termett, kacagó, pogány;

Csodákat álmodtunk messze napnyugatról

Lidérces Meotis száz alkonyatán.

Azóta, látod, álmunk testet öltött,

Magyar Babilonban palotás az út,

Koldusai lettünk cifra városoknak

S lelkünkben a régi puszta dala búg.

Meotis zsombékja nem a nyoszolyánk már,

Fekete hajadba gyöngyöt se fonok,

Lelkünkbe mégis bús keleti ének,

Meotisi hárfák zengése zokog.

Villamos lángok szórják be az utunk,

Hárfámon az ének ősi dal maradt,

Emlékezz csak Magda… Igriced énekel

Budapest kőcsipkés tornyai alatt.

Forrás: Dutka Ákos: A holnaptól remetéig – Válogatta: Dr. Papp János -  A kötetet a Békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola igazgatósága jelentette meg, 1966 nyarán. Készült az iskola tanműhelyében, a kéziszedő és gépmester tagozatok elsőéves növendékeinek közreműködésével, Ancsin János, Kittel Frigyes, Kovács Gyula, Malatyinszki József és Tóth György szakoktatók irányításával, diósgyőri ofszet papíron, Monotype Bembo betűkkel, 250 számozott példányban. A tipográfia Szántó Tibor munkája. A kiadásért az iskola igazgatója felel.

Dutka Ákos: Prológus (1966)

Nagy út „A Holnap”-tól Remetéig

könnyben, közönyben taposni végig,

kaján kortársak sorfalán keresztül

töretlen hittel, - bár sajgott veszettül –

meg nem hajolni, - csak azért is

a Sors parancsát végezni mégis.

Nem dicsőségért, - a szívem szavára

virágos mezőben botorkálva, -

csak úgy – az élet szerelmeképpen

ahogy mindig magamnak éltem –

egy-két új hangra rátaláltam

pedig sikert, tapsot, lármát se vártam

csak azt, hogy mégis megmaradjon

hírem is, pár Emberajkon:

hol volt, hol nem volt – csalódva, sírva

itt járt – mint reggel a pacsirta.

Lehet, hogy Néktek üres merészség

minden, mi ebben büszke Fenség:

embersors, gőg, hit, alázat,

nem is kell hozzá magyarázat, -

csak olvassátok, ne únt közönnyel –

kiváncsin: egy Élet hogy is törött el, -

de így született – ha nem mindig remekbe –

a magyar vers megújult tiszta lelke.

Forrás: Dutka Ákos: A holnaptól remetéig – Válogatta: Dr. Papp János -  A kötetet a Békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola igazgatósága jelentette meg, 1966 nyarán. Készült az iskola tanműhelyében, a kéziszedő és gépmester tagozatok elsőéves növendékeinek közreműködésével, Ancsin János, Kittel Frigyes, Kovács Gyula, Malatyinszki József és Tóth György szakoktatók irányításával, diósgyőri ofszet papíron, Monotype Bembo betűkkel, 250 számozott példányban. A tipográfia Szántó Tibor munkája. A kiadásért az iskola igazgatója felel.

Erdélyi Klára: Baja Mihály verseinek olvasása közben

Versek és versek zengő nótafán,

Rügyek pattannak, nyílnak a virágok,

Madárdal csendül, rigó, csalogány,

Tündérvilág a te csodás világod!

Olyan jó kissé elmerengni benne,

Álmodni verses könyveddel kezembe,

Mámoros szívvel fölébe hajolni,

Áldott az, aki így tud ma dalolni!

Áldott, kit Isten annyira szeret,

Hogy angyalok nyelvét ruházza rája

S akár zokog, akár szívből nevet:

Virágokat terem a nótafája.

Ki sírva vigad és dalolva szenved,

Kit már fiává fogadott a nemzet,

Ki ezrek baját fel tudja karolni:

Áldott az, aki így tud ma dalolni!

Te vagy az erdő poétája, te,

Hogy kizöldüljön alig-alig várod,

Mikor kibomlik lombja, levele,

Ösvényeit szerelmes szívvel járod,

S ősszel, ha már elhull a lombozatja,

S itt-ott a szél kikezdi, bontogatja:

Vigasztalón fölébe tudsz hajolni,

Áldott az, aki így tud ma dalolni!

S ha zsoltárszóra ihletett a szád,

Kitárul halkan minden szív és lélek,

S kit a templom belseje sose lát,

Követője lesz az is az Igének.

És tud remélni, bízni újra hinni,

Terhes keresztjét Isten elé vinni,

Imádkozni, egeket ostromolni:

Áldott az, aki így tud ma dalolni!

Áldott vagy, áldott, Isten lantosa!

Költőnk, papunk és ember-ideálunk!

Ne némuljon el a dalod soha,

Megtisztult hittel új zsoltárra várunk!

Zengjen dalod, pengjen a szíved húrja,

S ha akarod, tavasz lesz mindig újra

S az ősz itt nem fog semmit letarolni:

Áldott az, aki így tud ma dalolni!

Forrás: Debreczeni Képes Kalendáriom XLIII. évf. 1943. 43. szám

Hegyaljai Kiss Géza: Rózsacsoda

Megálltam egy szép rózsaszál előtt,

Míg néztem: a Május arcát láttam,

Hogy éled most, mi bimbó volt előbb

Szépségének csodájává váltam.

Szín, illat és bársonypuha szirom

Hogy’ bontja ki rejtett lénye titkát,

Bíbortüzét míg magamba szívom,

Szívem érzi, mit a szemem itt lát.

Hogy’ olvad fel bennem e szál rózsa!

Színe: vérem, bársonya: a lelkem,

Hogy, derül az arcom mosolygóra,

Míg a lelkét lelkembe öleltem.

Egy rózsaszál így lesz ezer szépség,

Egész tavasz ömlik szívembe szét,

Egek, mint fenn a sugárzó kékség

S megcsókolom érte Isten kezét.

Forrás: Debreczeni Képes Kalendáriom XLIII. évf. 1943. 43. szám

Hegyaljai Kiss Géza: Rózsacsoda

Megálltam egy szép rózsaszál előtt,

Míg néztem: a Május arcát láttam,

Hogy éled most, mi bimbó volt előbb

Szépségének csodájává váltam.

Szín, illat és bársonypuha szirom

Hogy’ bontja ki rejtett lénye titkát,

Bíbortüzét míg magamba szívom,

Szívem érzi, mit a szemem itt lát.

Hogy’ olvad fel bennem e szál rózsa!

Színe: vérem, bársonya: a lelkem,

Hogy, derül az arcom mosolygóra,

Míg a lelkét lelkembe öleltem.

Egy rózsaszál így lesz ezer szépség,

Egész tavasz ömlik szívembe szét,

Egek, mint fenn a sugárzó kékség

S megcsókolom érte Isten kezét.

Forrás: Debreczeni Képes Kalendáriom XLIII. évf. 1943. 43. szám

Hegyaljai Kiss Géza: Rózsacsoda

Megálltam egy szép rózsaszál előtt,

Míg néztem: a Május arcát láttam,

Hogy éled most, mi bimbó volt előbb

Szépségének csodájává váltam.

Szín, illat és bársonypuha szirom

Hogy’ bontja ki rejtett lénye titkát,

Bíbortüzét míg magamba szívom,

Szívem érzi, mit a szemem itt lát.

Hogy’ olvad fel bennem e szál rózsa!

Színe: vérem, bársonya: a lelkem,

Hogy, derül az arcom mosolygóra,

Míg a lelkét lelkembe öleltem.

Egy rózsaszál így lesz ezer szépség,

Egész tavasz ömlik szívembe szét,

Egek, mint fenn a sugárzó kékség

S megcsókolom érte Isten kezét.

Forrás: Debreczeni Képes Kalendáriom XLIII. évf. 1943. 43. szám

Hegyaljai Kiss Géza: Gyöngyvirág

Kezedben remeg száz szál gyöngyvirág

Lázas illatát ontva hinti rád.

Úgy ömlik eléd hódoló lelke,

Mint egy forró szív fehér szerelme.

Csillog két szemed, simítja kezed,

Csokrod szépségét némán élvezed.

Kebledre hajlik száz szál gyöngyvirág:

Május a legszebb gyöngyét önti rád.

Forrás: Debreczeni Képes Kalendáriom XLIII. évf. 1943. 43. szám

Gulyás Pál: Üzenet Gulyás Gábornak Marosvásárhelyre*

Azt hiszed, hogy én Debrecenben

röpködök, mint a vak legyek?

Hogy járhatott ilyen eszedben?

Ott élek én, hol a hegyek.

„Ez az ország tenger volt egykor,

vad hánykolódó Óceán,

ráismerhettek alkonyatkor

a pusztaságok sóhaján…”

Ezt a sóhajt hallom örökké,

a régi sóhaj tartogat

e puszta földön. Csak a tenger

vigasztalja balsorsomat.

S csak a hegyek emelik hangom,

kiáltó szómat, hogy a Hold

kiáltsa fent az égi gangon,

ha majd elbukom valahol.

Nem hallod? Mennydörög a végzet!

Rám dől a bús égboltozat,

a bolygó Föld tüze eléget

s a csend szétszórja csontomat.

Ezért nem mozdulok e helyről,

rohan a perc, robog a föld,

s egy új Hegyi Beszéd mennydörgő

moraja már mindent betölt.

Azt hiszed, én egy röpke város

kalitkájában röpködök?

Kapum a Hádesszel határos,

hozom a hádeszi ködöt.

Minden kéményből én szállok fel,

minden kürtőn éj jajgatok,

de hogyha a Holdnak zálog kell,

a hantokon én hallgatok.

Vigyázz, ha erre hozna utad,

szobám küszöbén át ne lépj,

nevemet hasztalan tanultad:

anyám a Hold, apám az Éj.

Az Éj gulyáját karikásom

pattogva űzi Óceán

partjai felé, paripámon

füstöl fölöttem a magány.

Szívem az Óceán dalára

dobban már, csak őt keresem,

s egy láthatatlan lény szavára

ránt láthatatlan szerelem.

Isten veled! Nevem többé nincs,

a földbe ástam el nevem.

Legyen tiéd minden zengő kincs,

a múlt, jövő és a jelen!

Legyenek tiéd a nagy erdők,

a tornyok és a vonatok,

és feleségeid a felhők,

s a villámló változatok.

Legyen koronád az ég boltja,

a pacsirta-szótól dalos,

szomjúságod viharát oltsa

a Tisza, Duna és Maros.

Légy pásztora északnak, délnek,

légy Debrecen felett gulyás!

Én indulok immár: az Éjnek

pásztora értem furulyáz.

*) „Az Alföld csendjében” címmel jelenik meg e Kalendáriommal egyidőben a debreceni költő legújabb verskötete (Magyar Élet kiadás). Belőle való ez az „üzenet”.

Forrás: Debreczeni Képes Kalendáriom XLIII. évf. 1943. 43. szám

Gulyás Pál: Üzenet Székelyudvarhelyre egy ott élő barátomnak

Mi van beled barátom? Tán a hó

dőlt rád a nagy székely hegyek alatt?

Nem tudsz kiáltani a köd alól?

Törd fel a magasság felé magad!

Az égbe visz fel minden út: mezítláb

szaladj ki az útra, a fák nyomán

emelkedj fel, a levegőt hasítsd át,

a Hargita hófúvó távolán!

Arra menj csöndesen, amerre fájva

Vérét csorgatja az alkonyi Nap,

az Apostolok vére hull a tájra,

Krisztus vére pereg szét hallgatag…

Mikor keresztre rántották a démon

latrok, akkor csorgott szent vére le

az országútra szerteszét… A vérnyom

legyen vándorutad halk fényjele!

(1941. nov. 8.)

Forrás: Debreczeni Képes Kalendáriom XLIII. évf. 1943. 43. szám

Gulyás Pál: Mi hír Erdélyben?

(Egy őszi vers az Alföld csendjében)

Mondjátok: mi hír Erdélyben?

Erdélyben már hull a hó,

alatta fekszik Petőfi

s a szakállas Bem apó.

A zászló a hó alatt van,

régi zászló, régi dél…

Mondjátok: mi hír Erdélyben?

Erdélyben pereg a dér.

Forrás: Debreczeni Képes Kalendáriom XLIII. évf. 1943. 43. szám

Gulyás Pál: Főhadnagy Fazekas Mihály Úr így szólt OLÁH GÁBORHOZ 1942. június 23-án hajnalban a föld alól:

Gyere ide, Oláh Gábor,

hideg a levegő, fázol,

hasztalan mennél már haza,

a nyárnak nincsen parazsa:

megátkozták a papok,

jégbe hűtik a Napot…

A régi otthon itt vár rád,

itt leled paplanod, párnád,

erre visz a költők útja,

itt van a csendes Kar-utca,

karodon villám cicázik,

csontodon tűz karikázik!

Forrás: Debreczeni Képes Kalendáriom XLIII. évf. 1943. 43. szám

Szabó Magda: Hallali

Ostor cserdül, zúg a kürt,

riadt erdő zeng bele.

Kopó teste megfeszül,

orra lesz a két szeme.

Csermely vize félve csobban,

túl a parton pata dobban,

átível rajta a ló.

Ostor csípi vén fa ágát,

patkó zúzza rét virágát,

árok félénken lapul:

Itt az Ember, itt az Úr!

„Meg sem állva

csak nyomába!

Rőt ruhája itt virít!

Lomb takarja,

bokrok alja,

rejti csermely és csalit.

Ne pihenj meg,

nyoma tűnik!

Gyors kutyáink

tovaűzik.

Erre, erre, csak tovább,

el ne rejtse lombos ág!”

Gyökössy Endre: Templom a hegytetőn

A maros-sz.-királyi román izlésű régi egyház látképe. (R. Greguss J.)

Forrás: mek.oszk

Fagyos hó ropog lépésem alatt,

Fejem fölött meg hogy tüzel a nap!

Hűtsd csak hűvös hó forró homlokom,

Sokszor goromba gőggel hordozom.

Friss nap cirógasd hideg szívemet,

Hogy a Jóistent közelítse meg.

Mellemre csuklik boldogan fejem,

Mert a Teremtő beszélget velem:

- A hó víze, a nap tüze örök,

Sugárral, hóval jóllakik a rög.

A termő földben szívük összeér,

És ízesebb lesz tőlük a kenyér.

Templomban állok hó és nap között,

Feledem most a bút, az örömöt.

Forrás: Debreczeni Képes Kalendáriom XLIII. évf. 1943. 43. szám