Dutka Ákos: Meotis leánya (1908)

Emlékszel-e, Magda? Elmúlt ezer éve…

Igriced voltam, - emlékszel-e rám?

A Don tövin akkor orgona nyílott,

S te voltál a legszebb meotisi lány.

Fekete hajadba gyöngyös koszorú volt,

Borostyáninda a homlokomon…

Emlékszel?... Akkor vőlegény is voltam,

S te voltál a pártás menyasszonyom.

Ilyenek voltunk akkor is. Emlékszel?

Csókokra termett, kacagó, pogány;

Csodákat álmodtunk messze napnyugatról

Lidérces Meotis száz alkonyatán.

Azóta, látod, álmunk testet öltött,

Magyar Babilonban palotás az út,

Koldusai lettünk cifra városoknak

S lelkünkben a régi puszta dala búg.

Meotis zsombékja nem a nyoszolyánk már,

Fekete hajadba gyöngyöt se fonok,

Lelkünkbe mégis bús keleti ének,

Meotisi hárfák zengése zokog.

Villamos lángok szórják be az utunk,

Hárfámon az ének ősi dal maradt,

Emlékezz csak Magda… Igriced énekel

Budapest kőcsipkés tornyai alatt.

Forrás: Dutka Ákos: A holnaptól remetéig – Válogatta: Dr. Papp János -  A kötetet a Békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola igazgatósága jelentette meg, 1966 nyarán. Készült az iskola tanműhelyében, a kéziszedő és gépmester tagozatok elsőéves növendékeinek közreműködésével, Ancsin János, Kittel Frigyes, Kovács Gyula, Malatyinszki József és Tóth György szakoktatók irányításával, diósgyőri ofszet papíron, Monotype Bembo betűkkel, 250 számozott példányban. A tipográfia Szántó Tibor munkája. A kiadásért az iskola igazgatója felel.