Soós Zoltán: Arany szegély

- Egy megtért alkoholista viszontagságaiból c. ciklusból –

Hogy ingerelt a hínár hivatal.

Minek itt ész, Ő mindent kiagyal.

Bolond-tehén-csak-szörnyet-ellene

rémületével vívtam ellene.

Szesz-üvegen át:

szélmalom-tusa;

ítészek ferde, fene gusztusa;

párbajom Nábob Maszek Józsival;

szatócs-zaj, búsmagyarkodó zsivaj;

tűnő tanyákért zokogó s csicsás

Zsigulin szálló garabonciás;

csillogó porták, töksötét fejek;

„Nyughass, Hazám, ha magamnak fejek!”

Hol rongyos gatyán arany a szegély:

korhadéklakó gomba mind megél.

(A gomba fertőz vagy a föld beteg?)

„Pukkadj, mérgessé korcsult pöfeteg!”

- süvít, seper kebelkomám, a szél,

s a viszkető-por majd csak útra kél.

- Szemedről is a szesz-köd felszakad,

és szánalommá szelídül szavad,

hisz nem vak átok, mi ma illenék:

csupán torz-tükör – kipállott fenék.

Forrás: Soós Zoltán: Új versek és gorombakovácsok 19-20. l., Magvető Könyvkiadó Bp., 1977.