2014. szept. 12.

Soós Zoltán: Arany szegély


- Egy megtért alkoholista viszontagságaiból c. ciklusból –

Hogy ingerelt a hínár hivatal.
Minek itt ész, Ő mindent kiagyal.
Bolond-tehén-csak-szörnyet-ellene
rémületével vívtam ellene.
Szesz-üvegen át:
szélmalom-tusa;
ítészek ferde, fene gusztusa;
párbajom Nábob Maszek Józsival;
szatócs-zaj, búsmagyarkodó zsivaj;
tűnő tanyákért zokogó s csicsás
Zsigulin szálló garabonciás;
csillogó porták, töksötét fejek;
„Nyughass, Hazám, ha magamnak fejek!”

Hol rongyos gatyán arany a szegély:
korhadéklakó gomba mind megél.
(A gomba fertőz vagy a föld beteg?)
„Pukkadj, mérgessé korcsult pöfeteg!”
- süvít, seper kebelkomám, a szél,
s a viszkető-por majd csak útra kél.

- Szemedről is a szesz-köd felszakad,
és szánalommá szelídül szavad,
hisz nem vak átok, mi ma illenék:
csupán torz-tükör – kipállott fenék.


Forrás: Soós Zoltán: Új versek és gorombakovácsok 19-20. l., Magvető Könyvkiadó Bp., 1977.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése