Füzesek
meddő szépsége nevelt,
Töretlen
partok fövenye termett…
Nincs
egyebem, - csak a földem adott
Átkul
egy kósza pusztai lelket.
Sorsom,
az átkom: a füzesi föld, -
A
bozótok csöndes, szűzi magánya
Szólal
meg olykor lelkemen át
Egy-egy
bánatos új melódiába.
Mindent…
mindent a földem adott,
A
hárfa kezemben vén szederinda,
Füzesek
szomorú lelke dalol
Az
én friss szavú, pogány dalaimba.
Füzesek
meddő szépsége: Te szent…
Töretlen
part fövenye: Te áldott…
Nincs
egyebem, mit a földem adott.
Életem,
kincsem e bús magyar átok…
Forrás:
Dutka Ákos: A holnaptól remetéig – Válogatta: Dr. Papp János - A kötetet a Békéscsabai Rózsa Ferenc
Gimnázium és Szakközépiskola igazgatósága jelentette meg, 1966 nyarán. Készült
az iskola tanműhelyében, a kéziszedő és gépmester tagozatok elsőéves
növendékeinek közreműködésével, Ancsin János, Kittel Frigyes, Kovács Gyula,
Malatyinszki József és Tóth György szakoktatók irányításával, diósgyőri ofszet
papíron, Monotype Bembo betűkkel, 250 számozott példányban. A tipográfia Szántó
Tibor munkája. A kiadásért az iskola igazgatója felel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése