Dutka Ákos: Hatvan év után a feleségemnek (1963)

Mikor indultunk, kéz a kézben –

ha jól emlékszem, - fütyörésztem.

Lengett előttünk, jövőnk fátyola –

Te sem kérdezted, merre vagy hova.

Jöttünk s a vér-dobolta rím

csengett utunknak fordulójain.

Volt mit dalolni, - sírni is ha kell –

hisz az Élet annyi vért s könnyet kever.

Jártuk az erdőt. Harsogó szelek

korbácsa alatt nyögő tengerek

hordták hajónkat – ugye, annyiszor

ha kiszöktünk a robot hínárjaiból.

Azóta érzem, vagy csak álmodom,

babrálva itt a tört virágokon;

minden lépésnél – nyílt örvényeken

mindig, mindenütt, fogtad a kezem.

Akkor is mindig, ha jött embertelen

a háború, a harc, a förtelem,

s a vihar vad sodra minket is sodort:

Keresni kellett egy biztos kis zugot.

A sors véletlen e kertben tett le itt,

teregessük csendben a múlt emlékeit.

Azóta ülünk: itt a tűz körül

néha sokan – sokszor egyedül.

Hallgatjuk ha néha pattog a parázs.

Milyen furcsa, színes látomás:

mit is kavart körénk a Történelem

ezen a kósza hosszú életen.

Miért? Miért nem? Mi értelme volt?

Néha szívünkből ez is felsikolt.

Ki bánja, hiszen fogtad a kezem,

akárcsak most – e csendes esteken. –

Ülünk és nézlek, - nézem a kezed.

Vajon fáradtan még meddig vezet?

Ki indul innen vajon hamarabb?

S mily szörnyű lesz annak, - aki itt marad.

Forrás: Dutka Ákos: A holnaptól remetéig – Válogatta: Dr. Papp János -  A kötetet a Békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola igazgatósága jelentette meg, 1966 nyarán. Készült az iskola tanműhelyében, a kéziszedő és gépmester tagozatok elsőéves növendékeinek közreműködésével, Ancsin János, Kittel Frigyes, Kovács Gyula, Malatyinszki József és Tóth György szakoktatók irányításával, diósgyőri ofszet papíron, Monotype Bembo betűkkel, 250 számozott példányban. A tipográfia Szántó Tibor munkája. A kiadásért az iskola igazgatója felel.