kép: Vincent Willem van Gogh
Hullanak köröttünk, egyre hullanak,
Eltünik egy-egy ismert, hű alak.
Siratjuk őket sokat, keveset,
Azután lassan begyógyul a seb.
Szivek önzésén hosszan eltünődöm;
Igazi bánat nincs is tán a földön?
Akkor őszinte csak a könny patakja,
Mikor az ember – önmagát siratja.
(Forrás: Debreczeni Szemle I. évf. 7. sz. 1912. febr. 11.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése