Edward Munch festménye
Koporsót hoztak
udvarunkba.
A széles kapu tárva,
nyitva
A nagyapám komor
feketében
mi meg az udvar
szögletében
játszottunk vígan... két
kis árva!
És levették a nagy
koporsót,
és bevitték a nagy
szobába!
(Nagyapám reggel a
városba indult)
Mi meg az udvar
szögletében
játszottunk vígan... két
kis árva!
Régen volt nálunk annyi
ember!
Oly sokan jöttek
nemsokára!
Mikor kijöttek, oly
sokan sírtak! ?
Mi meg az udvar
szögletében
játszottunk vígan... két
kis árva!
És egyszer jött a nénénk
értünk,
bevitt minket a nagy
szobába...
kis ablak volt a nagy
koporsón;
Mindenki sírt, ha
belenézett!
Benéztünk mi is... két
kis árva!
S jaj, akkor mi is sírni
kezdtünk...
zokogtunk mi is... két
kis árva!
Mert abban az új
koporsóban
(nagyapám hozta
Fehérvárról!),
az édesanyánk volt
bezárva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése