2018. júl. 19.

Réday Tivadar (1885-1953): Őszi szerenáta




Most rád gondolok... A szigeten át
Hosszan halódik, fojtva, szordínóval,
Egy halk, egy halállal kacérkodó dal,
Sírásba csukló, csukott szemű sóhaj -
Őszi szerenád -
S megreszketnek a vadgesztenyefák...

Most rád gondolok... A szívemen át
Halkan zokog s megborzongat és megráz
Valami lüktető, bolond, beteg láz,
Mélázó, félárbocra eresztett gyász -
Őszi szerenád -
De te ellened még sincs benne vád...

Most rád gondolok... Búsan szelem át
A sárga avart a síró fasorban,
- S egy-egy gesztenye a pázsitra dobban,
Szépen... kimérten... puha rhythmusokban -
Őszi szerenád -
S odabízom a lelkem’ te reád...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése