kép: Egon Schiele: Halott anya
Megcsókolom az anyám
arcát,
Élő-halott régen
szegény.
Szeméből, a drága
gyémántból
Kihült a régi égi fény.
Koszorut köt ifjú
fejemre,
S ki gyermekét a széltől
óvta,
Most pántlikásan ugy
bocsát
A pokolbeli dáridóra.
A dáridón már zene zeng:
Sipit a halál acélsipja;
A kartács vad cimbalma
zug;
Nagydob szavát ágyú
gurítja.
A dáridón vár táncosom
S vezet a győzelem
torára.
Ki busan csüng az
életen,
Csak annak nyilik ott
halálfa.
Ki már megitta víg borát
S nevetve jár a
förgetegben,
Virágos, hetyke
csákójáról
A halálmadár messze
reppen.
S ki a Szent Nőtől
bucsut sem vett,
Csak úgy ment el, mint
dáridóba,
Anyám sugja: mind
visszatér
Forró és szent győzelmi
csókra.
(Lengyelország, aug. 20.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése