Ez a te órád... Csöndes ünnep.
Eloltom a lámpavilágot -
És messze mesévé szépülnek
A szürke hétköznapiságok.
És szem nem látta csodás kék fény
Szállong halkan szitálva most szét,
És álmot sző a japán gyékény,
És elborong a vén karosszék.
A tükör néz kiégett szemmel,
Az óra régi éneket ver,
- S az emléked szűzen, ragyogva,
Glóriásan kigyúl az estben:
Mint bús Madonna márványszobra
Dús tömörarany posztamensen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése