Mint a bársony pilleszárny,
Olyan kis kezed,
Midőn azt égő, meleg
Fejemre teszed.
S mint az, kert viráginak
Mentő árnyat ád:
Ugy véded te gyermeked
Beteg homlokát.
Olyan forró ajakam,
Ah! ugy szomjazom –
Csókjaidban hadd igyam
Mentő italom.
S végre megpihennem már
Engedj sziveden:
Miként a hajótörőt
A kis szigeten.
Oh! beszélj: oly jól esik
Biztató szavad,
Hiszen az olyan szelid,
Mint te vagy magad!
Te megvédesz engemet,
S nem lehet bajom,
Míg te itt vagy én velem,
Őrző angyalom!
Forrás: Flóra 50 költeménye
Pest, 1858.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése