Hogy hagyjam abba a költészetet?
O! hisz ezt mondani könnyen lehet;
De mond a napnak, hogy ne égjen már,
A tengernek, ne zúgjon a vizár
És majdan érteni fogsz engemet!
Szebb mint a föld s az ég csillagával
Azon világ melyben fakad a dal,
S mit száz világ egy ezredév alatt
Nem adhat, ád egy ihlett pillanat:
Egy eszme, ábránd, boldogságival.
Engem itt látsz és hiszed itt vagyok,
Mert itt mosolygok, könnyem itt ragyog,
De a kit nézessz az nem vagyok én:
Az csak egy látszat a föld gőzkörén
Mely nemsokára elmosódni fog…
Én ott vagyok, ott fent, hol a dal él,
Hol csak a lélek s érzemény beszél;
És hagyj ott, oh hagyj ottan engemet,
Másként hervadni látod lelkemet
Mint hervad fáról lehullott levél.
Forrás: Flóra 50 költeménye
Pest, 1858.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése