A tigrist előbb gondolatban kell elejteni - a többi csak
puszta formalitás.
Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni
és nem tanulni pedig: veszedelmes.
Jobb gyertyát gyújtani, mint szidni a sötétséget.
Aki saját erőből önmagának urává válik, az olyan, mint a
sarkcsillag: mozdulatlan, és a Világmindenség őkörötte kering.
Sose búsuljatok, hogy az emberek nem ismernek benneteket;
azon búsuljatok, hogy ti nem ismeritek az embereket.
Csak aki a régit ápolgatva ismeri meg az újat, csak az lehet
mások tanítójává.
Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni
és nem tanulni pedig: veszedelmes.
Aki a nem-hozzátartozója lelkének áldozik, az hízelgő. Aki
látja, mi az igazságosság (ji), mégsem cselekszi, abból hiányzik a bátorság.
Csak aki emberséges, csak az tudja igazán szeretni és
gyűlölni az embereket.
Aki igazán az emberségre törekszik, az nem tesz semmi
gonoszságot.
Aki minden cselekedetével a hasznot hajhássza, arra sokan
megharagszanak.
Ne keseregj azon, hogy nincsen hivatalod, inkább azon
aggódj, hogy érdemes légy reá. Ne keseregj azon, hogy senki sem ismer, keressd
inkább, hogy a hírnévre méltó légy.
A nemes ember lassú akar lenni a szavaiban, de fürge a
tetteiben.
Ki tud kimenni a házból, ha nem az ajtón át? Hogy van akkor,
hogy a helyes úton (tao) senki sem jár?
Törekedj mindig a helyes útra (tao), szilárdan ragaszkodj az
erényhez (tö), igazodj mindig az emberség elvéhez (zsen), szórakozásodat pedig
keressd a művészetekben (ji).
A nemes ember nyugodt és megelégedett, a közönséges embernek
azonban szüntelenül aggodalmai vannak.
A néppel el lehet érni, hogy a helyes utat kövesse, de nem
lehet elérni, hogy meg is értse azt.
A nemes ember tökéletesíti mások jó tulajdonságait, és nem
fokozza mások rossz tulajdonságait. A közönséges ember fordítva csinálja.
A nemes ember műveltségével (wen) szerzi barátait, s a
barátsággal az erényt támogatja.
Aki szilárd, kitartó, egyszerű és szavaiban szerény, az
közel áll a tökéletes erényhez.
A gyászolásban elegendő, ha bánatunk a lehető legnagyobb.
Aki tanul és a tanultakat állandóan gyakorolja is, vajon nem
lehet-e megelégedett? Akinek messzi földről jött barátja akad, vajon nem
örülhet-e? Akiben nem él harag amiatt, hogy az emberek nem ismerik, vajon nem
nemes ember-e?
A ravasz beszéd s a tettetett külső ritkán párosul az
emberséggel
Én naponta három szempontból vizsgálom meg önmagamat. Hogy
vajon mások szolgálatában igyekezvén hűséges voltam-e, hogy vajon a barátaimmal
való kapcsolatomban őszinte voltam-e (szin), és hogy a hagyományt, amelyet
tanultam, vajon alkalmaztam-e?
Amíg az apa él, figyelni kell az akaratát. Ha az apa
meghalt, a tetteit kell megnézni. Ha három évig nem térünk le az apa útjáról,
akkor beszélhetünk fiúi szeretetről
Konfuciuszról - röviden
ÉLETE
A Kelet egyik legismertebb bölcse volt Konfucius, más néven
Kung-Fu-Ce mester, akiről később egy egész tant, a konfucianizmust elneveztek,
s aki bár nem volt vallásalapító, gondolatai több mint két évezredre gyakorolt
jelentős szellemi hatást Kína egészére. A vélhetően arisztokrata családból – az
agg Shuliang He és az ifjú Cseng-cai gyermeke volt – származó Konfucius életét
az állandó változás jellemezte. Sokszor kellett vándorolnia, a korabeli Kína
valamennyi fontosabb államában megfordult és tanított, ugyanakkor kevés helyen
tud megmaradni hosszabb időre. Ennek oka, hogy szigorú erkölcsisége és ragaszkodása
a szertartásokhoz ellentétben állt a már hanyatló értékrenddel és azzal a
nemtörődömséggel, ami az egyes uralkodókat és minisztereiket jellemezte.
Bár iskolába nem járt, mert nem volt családjának elég pénze,
rendkívül gyorsan tanult, így még a huszadik évét sem töltötte be, amikor már
kisebb hivatalokat látott el. Dolgozott terményraktárban és lóistállóban,
miközben hat művészeti ágban, többek közt a zenében, az íjászatban, valamint a
kalligráfiában is magas szintre fejlődött. Tanítani azonban csak harminc évesen
kezdett. Mély tudásával hamar nagy népszerűségre tett szert, tanítványai száma
rövid idő alatt több százra ugrott.
A bölcs arcképe
A kettőség szimbóluma
Bár ő maga semmit sem jegyzett fel, követői összegyűjtötték
és megőrizték fontosabb mondásait aLun-jü (Beszélgetések és mondások) című
könyvben. Kung mester egyedülálló volt abban, hogy egész életét a tanításnak és
a tanulásnak szentelte a társadalom megjavításának és jobbításának szándékával.
Kutatta a Ji King, avagy a Változások Könyve szimbolikáját, kiegészítve saját
kommentárjaival.
Konfucius elutasította a világtól elvonuló bölcs ideáját.
Saját életével is arra bátorította a követőit, hogy vegyenek részt a
közéletben, vagyis az állam szolgálatában. Ötvenévesen ekképpen ő maga is
vállalt városi hivatalokat, sőt, Lu állam királyának igazságügy-minisztere
lett. Politikai pályafutása mégis hamar véget ért, miután az udvarban élő
köpönyegforgatók nem tűrték a rendíthetetlen erkölcsi szinttel rendelkező
bölcset. Így kénytelen volt elhagyni hivatalát, s önkéntes száműzetésbe
vonulni, ami végül tizenhárom évig tartott. Tanítványainak köre azonban tovább
bővült, halálakor egyes becslések szerint már közel háromezren voltak.
TANÍTÁSA
Konfucius szerint szükség van az önművelésre, a jellem
építésére. Úgy vélte, a tanult emberekből lesznek azok is, akik majd egy olyan
új államot vezetni tudnak, ami hasonlatos a régiekéhez. Régieknek azokat a
dinasztiákat (Csou-kung, a Nyugati Csou-dinasztia legendás bölcse, a mitikus
Hia- és a félig történeti Sang-Jin-dinasztia) tekintette, akik az ő korát
megelőzően több száz évvel uralkodtak, de akik jelentős mértékben meghatározták
az ország későbbi arculatát és fejlődését. Ezeket az igazságosság vezérelte
embereket nevezte ő Csün-céknek, avagy „nemes emberek”-nek, s elkülönítette
őket az alantas vagy közönséges emberektől, akiket a vágyaik irányítanak.
Konfucius olyan követelményeket támasztott a nemes emberek előtt, mint a
figyelmesség és szavahihetőség, a tanulás, az emberek szeretete, továbbá a régi
hagyományok és az idősek tiszteletben tartása. Sokan rokonszenveztek azon
gondolatával, hogy a szilárd erkölcs alapja a józan belátás lehet, ami senkinek
sem elérhetetlen. A nemesség nem öröklődésen múlik eszerint, hanem a jellem
változásán, tökéletesedésén. Ahogy ő maga megfogalmazta: „Tanulni és nem
gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni és nem tanulni pedig:
veszedelmes.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése