kép: Pietro Annigoni rajza
Az emberek közt bujdokoltam
Epedve egy igazi szívért,
Ki velem tart a küzdelemben,
Ki szeret, becsül, megért.
S ím, szegett szárnnyal hazatértem,
Mint nyomorult hajótörött,
S itt enyhülést, vigaszt találok
Két ölelő karod között.
Ó, én bohó! miért is kellett
Bujdosnom egy hű szív után?
Hisz értem élt, velem vívódott
A te hű szíved, jó anyám!
Te ismerted e tiszta keblet,
Megérted büszke lelkemet;
Téged soha más nem vezérel,
Mint igaz, örök szeretet.
Te tudod, mily eszmékkel mentem
A pártos nagyvilágba ki,
Hitedet meg nem ingathatják
Ármányos ajkak vádjai.
Bár emberek közt sárba tiprott
Mellőzés gúny és bántalom;
Egy vádoló, egy sújtó hang sem
Fakad mosolygó ajkadon.
Szememen át szívembe nézesz,
Nem látsz egyetlen foltot ott,
S e csüggedt lelket nyájas szókkal,
Hő csókkal megvigasztalod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése