Hidd el hogy én boldog vagyok,
Habár ború ül arcomon,
Nem láttál soha felleget
Mosolygó virág-dombokon?
Hidd el hogy én boldog vagyok,
Bárha szememben köny remeg,
A tengeren fel gyöngy merül,
Honnét s miért, ki mondja meg?
Hidd el hogy én boldog vagyok,
Bár oly néma és hangtalan,
Tó hullámin is ég ragyog
És mégis csöndes, zajtalan.
Hidd el hogy én boldog vagyok,
Bárha arcom halvány, hideg,
Hiszen a hó leple alatt
A tavaszt ki nem sejti meg?
Hidd el hogy én boldog vagyok,
Bár dalomon bú ömlik el,
A viszhang is mélán beszél,
Bár játszó gyermek hivta fel.
Hidd el hogy én boldog vagyok,
És mondd miért ne lennék az?
Jók én hozzám az emberek,
És oly szép, oly szép a tavasz!
Forrás: Flóra 50 költeménye
Pest, 1858.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése