A Rózsadombról fú a szél,
levelet űz és felleget.
- Gyere ki, vándor cimborám,
csatangolunk a fák során.
- A gond nem enged. Nem lehet.
Tetőn a zápor megsuhog:
- Szeretőm voltál, ne tagadd.
Meleg-muzsikás éjjelen
sokat ölelkeztél velem.
- Ne hívj. Nincs időm. Nem szabad.
A villám felleget hasít
s dörren a csúcson: - Tűz vagyok.
Csúcs-kereső rokon-tüzem,
velem a szabadság üzen.
Hajrá a csúcsra! - Hamvadok.
...Majd alszom perjefű alatt.
Idő nem űz és gond nem él.
És nem történik semmi sem.
Fény gyúl. Eső hull. Zúg a szél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése