Kinyitottam ablakomat,
Jöjj be, jöjj be szép tavasz!
Hiszen sugárszárnyaidon
Neked olyan könnyü az.
Lásd én nem mehetek hozzád,
Nem nyughatom kebleden,
Hisz ez nekem olyan nehéz,
Szenvedően, betegen!
Jöjj hát hozzám, hozd sugárod,
Hozd el virág-illatod,
Hozd magaddal a madárdalt,
S lelkemet meggyógyitod.
Töltsd el egész kis szobámat
Mindenütt csak magaddal,
Ah! oly jól esik az illat,
A napsugár, és a dal!
És majd hogyha meggyógyultam,
Én is viszont kimegyek,
Nézni mit csinál az erdő,
És a tiszta kék hegyek.
Leborulok szined előtt,
És bámullak csendesen,
Minden egyes gondolatom,
Egy egy imádság leszen.
Nem is szólok, csak hallgatok,
Majd csak a szivem dobog,
Eldobogja a mit soha
Kifejezni nemtudok.
Forrás: Flóra 50 költeménye
Pest, 1858.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése