Csodálkozom
itt hagytad
kedvenc diófád
mikor
kibuggyant a zöld
tudom télen
fenyegettek
a meztelen ágak
és féltél
hogy magához rántanak
a gyökerek
kezedről még
le sem kopott
a barna folt
kötényedben
még ott van
az érett dió íze
utánad szárad majd
s árván hullik
utolsó könnye
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése