Izgalmas és nyugodt órák, bántó és kedves arcok, bízás,
csüggedés,
küszködések hosszú hosszú sorfala közt jöttem ide ki hozzád,
végső béke,
kisvárosi temető. Hozzád, kedves Halottam... Kövedre
szelíden ejtek egypár
vadvirágot. Hozom Neked mindazt, amit az élet adhat a
Halálnak, az én
életem: egy csokor hervadást és nehány fáradt lélekszálat...
Fogadd
szívesen s ne ingasd szemrehányón ősz fejed, amért csak
ilyen vagyok...
Tőled cserébe elviszek innen egy repkénylevelet... A
sírról... Nem félek
tőle. Hiszek benne... Nézni fogom... és megpihenni szeretnék
rajta és
ráfektetni a lelkem, mint egy finom, kis, örökzöld
hintára... s ringani
rajta... Látod, olyan formás és olyan üde, mint a Te
Életed... Olyan
befejezett, egész, változatlan, mint a Halál élete, az el
nem múló...
Ringasd a lelkem, örökzöld levélhinta. Állj keményen
szuronyos
őrség: szélfogó fenyves a temető fölött... Maradjon a
Békesség Nálad,
kedves Halottam...
És nálam is...
Isten Veled...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése