Sirály az én lelkem
Borongó setét,
Nesztelenül halkan
Repked szerte szét.
Nem láthatja senki
Hol van, merre jár –
Nincsen a magasban
Miként más madár.
Kerüli a tavaszt,
És a napsugárt,
Habzenét nem hallgat,
Ah! sem csalogányt.
Tengereket keres
Messze partokat
Hol a hontalan szél
És ború mulat.
Igen! hol vészt sejdít
Fájó kebleken
Szárnyával ott csattog
Mindig szüntelen.
Ott vijjong e zajgó
Tengerhez közel
Míg végre a hullám
Őt borítja el.
Forrás: Flóra 50 költeménye
Pest, 1858.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése