Lábaimhoz sodort a szél,
Egy letépett zöld levelet,
Talán te irtál rá anyám,
Édes anyám, üzenetet.
Te irtad rá hó kezeddel,
Azzal a kis áldott kézzel,
Hogy nincs bajod – engem szeretsz,
Mint bölcsőmnél ép oly hévvel!
És e harmat a levélnek
másik barázdás oldalán
A te könyed, elválásunk
Forró, égő könye talán.
én is veszek fel egy lombot,
Elsárgult őszi levelet
Én is irok neked reá,
Édes anyám, üzenetet.
Ráirom, hogy mint e levél
Arcom is olyan halavány,
És hogy lelkem is úgy zokog
Mint száraz lombtól a magány.
Ráirom, hogy mert nem vagy itt,
Gyermeked is oly elhagyott
Mint e lomb, mit felkap a szél,
S mely úgy hevert magában ott.
Forrás: Flóra 50 költeménye
Pest, 1858.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése