Burmann Fritz festménye
Egyszer úgy éjféltájt
ablaküveg koppan,
Második asszonynak szíve
nagyot dobban,
Fölriad ijedten. Halotti
ruhába,
Álom-e vagy látás? - ki
van a szobába?
"Mit akarsz, mi
dolgod eltemetett asszony?"
"Kérdeni jöttelek,
te második asszony!
Volt nekem egy édes,
szőke hajú lánykám!
Hol van az én szelíd
kézbeli báránykám?"
Mit tehetek róla? !
Gondosan ápoltam;
Ha baja súlyosbult... én
oka nem voltam... !"
"Látnak a halottak!
Élő ne hazudjon!
Nincs titok a földön,
mit az ég ne tudjon!
Sírt sokat, azt mondtad,
tőle nem alhattál;
Neki fejes mákból
álomitalt adtál,
Ó, ez a két szép szem!
Mák, hogy elaltatta!
Alszik már! De te még
csak most nem miatta!"
"Menj! Ne gyötörj.
Hadd el! Gyilkos a beszéded.
El, el a szememből!
Látnom iszony téged!"
"Volt fiam is
nékem. Én drága szerettem!
Szófogadó, kedves,
sohase büntettem.
Gyenge fűszál, amint
lenge fuvalomra:
Jó szíve úgy hajlott
anyai szavamra."
"Elmakacsult;
kértem: rá sem ügyelt: feddtem -
Elment bolyongóba, arról
se tehettem."
Látnak a halottak! Élő
ne hazudjon!
Nincs titok a földön,
mit az ég ne tudjon !
Űzted elüldözted! Téli
hideg éjjel
Verted ki a házból a
vizes kötéllel!
Minden éjjel itt láss :
jövök előkérjem
Szőke hajú lánykám, árva
fiam, férjem!"
Kívül az ajtónál még
leborult térdre!
"Megfagyok, eressz
be!" De hiába kérte.
Anyja, te, az élő, nem
vette fülébe;
Akkor a halotthoz jött a
temetőbe,
Sírását síromnak mélyire
hallottam,
Oda befogadtam, álomba
ringattam."
Menj, ne kínozz! Hadd
el! Megöl a beszéded!
El, el az ágyamtól!
Látni halál téged!"
"Hát szeretett
férjem, gyermekeim atyja?
Mért hogy a hajlokát,
éjjel ide hagyja?"
Mit tudom én hol jár?!
Más örömi vannak:
Cimbora, vigasság,
tivornya kell annak!"
"Látnak a halottak!
Élő ne hazudjon!
Nincs titok a földön,
mit az ég ne tudjon!
Nagy teher a bánat, kín
a hordozása, -
Nem tüzes bor: hűvös hab
a gyógyulása!
Nézz amoda messze, mély
Duna partjára...
Ott süt a sápadt hold
halavány arcára!"
"Vidd a kezed
innen! Sírba vissza véled!
Százszor halált inkább,
mint a te beszéded !"
"Halál a kínoknak
boldog megszűnése;
Ne legyek tiednek ilyen
enyhülése!
Életedet Isten még
hosszúra nyújtsa,
Bűnödet éjenkint
jövetelem sújtsa;
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése