Mikor elváltunk,
pörölt a fájdalom zavart szívemmel,
mi lesz, ha végleg… mi lenne, hogyha egyszer
el kéne válnunk?
Még éreztem kezét,
még tükrözte alakját tágranyílt szemem,
utánam nézhetett,mert még nyakszirtemen
tudtam tekintetét.
Ha búcsúzása
örökre szólna, az hogy fájna még nekem,
de épp így mennék el: lassan, szerelmesen,
nem nézve hátra.
Forrás: Szívünk szerinti
törvény – Fiatal költők versei. Budapest, 1952.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése