Mi az, mit adhatok, s mit adni kell,
hogy hazának mondhassam ezt a földet,
hogy ne cseréljem soha semmivel,
ha vicsorogva életére törnek?
A munka az. - Hát nem felejtem én,
hogy úgy vagyok, addig vagyok csak ember,
amíg a munka tölt el, s mint a fény,
ragyogtat bizalommal, értelemmel.
Kell, hogy hűek legyünk e földhöz, és
legyünk mind-mind korunk példája, hőse;
a szív szárnyaljon lobogó, merész
tettekkel már a táguló jövőbe.
Amint a szeszélyes futóhomok
kezünk által termő igába görnyed,
te is erősödsz – szíved és karod –
a termőföldhöz bátor termelőnek.
Éles kard, értelem és oltalom
legyen nekünk e férfi kötelesség.
Itt éljen bennem is, s dobogtatón
mozgassa meg a közöny béna csendjét.
Csináld csak, gyúrd a földet Végtelen
heggyé tornyozd, ne hadd elrejtve kincsét! –
E föld karjába vonz a szerelem,
s erőt ad majd az érte hullt veríték.
Forrás: Szívünk szerinti
törvény – Fiatal költők versei. Budapest, 1952.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése