Nyisd fel szempillád Magda,
ibolya nyílt alatta.
Nyílt, hogy tavaszibb legyen
köröttünk a végtelen.
Föld, fák, folyók és hegyek,
barátaink legyenek.
Föld, hogy újra teremjen,
folyó fürdő lehessen.
Fa, hogy árnyékát adja,
ha pihenünk alatta.
Jöjj, most menjünk a hegyre,
fönn leülünk lihegve,
föl az egekig jutunk,
végtelen lesz az utunk.
Gyere, fogd meg a kezem,
s ne engedd el sohasem.
Nyisd fel szempillád Magda,
nyiss utat a tavaszba.
Forrás: Szívünk szerinti
törvény – Fiatal költők versei. Budapest, 1952.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése