Meséld el – milyen volt a múlt?
Két lábad honnan szabadult?
Tán vándorutak nyers pora
formázta lábad karcsúra,
a sima párduc-izmokat,
melyről barnán nevet a nap?
Mint anya féltett gyermekét,
faggatlak én: hogy volt elébb?
És milyen putri fogta meg
kerek sötét tekinteted,
szemed,mely páros két dió,
ízes nézését nézni jó,
olajos csészék távoli
páros, napfényes lángjai –
mi zárta úgy a naptól el,
hogy jövőnknek csak most felel?
És zúgó hajad erdején
ki festett ébent? tán az éj?
süvegeltétek így magát
a morcos, védő éjszakát?
Ha ködbe kóborolt a Hold,
minden batyudba vándorolt –
Menekülő vad éjjelek
ijesztgetik-e még szíved?
Íme, az éji köd oszol,
köztünk vagy, hozzánk tartozol.
Én meglestelek – két kezed
házakat rakott, termeket.
Közöttünk evés volt biz ott,
ki oly örömmel dolgozott,
s századok-zárta ajkaid
kitárták néped dalai!
Forrás: Szívünk szerinti
törvény – Fiatal költők versei. Budapest, 1952.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése