1.
Érezted már e dús, avitt szagot?
Mint régholt szerzők porrá-roskadott
finom keze, boros-bús sóhaja,
az erjedés savanykás illata –
rögtön a folyosón orrodba csap…
de bent más kép fogad.
2.
Szép barna földek: hosszú asztalok,
rajtuk dombocskák a könyvhalmazok,
llámpák sütnek följebb: a Hold s a Nap,
és éj gubbaszt az asztalok alatt;
körül, uralván e természetet,
fiú- és lánysereg.
3.
E helyt keménygalléros múmiák
szívtak holt jogot, teológiát,
mindent, mi hideg, hazug és hamis;
most ifjak itt a korosabbak is.
Munkánk nem játék. Ingujjban vagyunk,
így is megizzadunk.
4.
Lányarc. Meglesem ujjaim között,
oly lágy, tűnődő, csöndbe-öltözött,
mi érte termett századok során,
alig sejlő redőt von homlokán.
Megkérdezném, mit olvas. Nem lehet,
nem sértek illemet.
5.
Pali bácsi harminc esztendejét
a könyvek közt porolta, nyűtte szét
de néki némák voltak a sorok,
legföljebb kérőlapot olvasott.
Most esténként köpenyét leveti,
és hívják könyvei.
6.
Már szinte otthon érzem itt magam,
eszmék, szavak… sodródom boldogan,
majd olvasásban megfáradt szemem
a többi arcon megpihentetem,
mert jó elnézni, és ez is tanít:
kik, mit tanulnak itt.
(…)
Forrás: Szívünk szerinti
törvény – Fiatal költők versei. Budapest, 1952.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése