Hogyha eljönnél hozzám egyszer,
megkínálnálak szilvával és meggyel.
Megkínálnálak mindenféle jóval:
szőlővel, fánkkal, cukorral, dióval.
Adnék én néked mindenféle szépet,
szívemből való sok-sokkedvességet.
Adnék néked egy fényes pirosalmát.
Szólnék: a szívem; Néked adom, vedd át.
Végül azt mondanám, hogy maradj nálam,
ne menj haza a hűvös éjszakában.
Forrás: Szívünk szerinti
törvény – Fiatal költők versei. Budapest, 1952.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése