Milyen szép lesz, s hűst is mennyit ad,
mennyi szelet fog fel, ha felnő,
e most ültetett, vékonysávú,
friss csemeteerdő.
Mint az anya, ki gyermekeit
külön-külön is boldogsággal nézi
megnézek minden fát külön: elég erős-e?
nem sápadtak-e levélkéi?
Egy-egy zöld gallyban, friss hajtásban
épülő, új országunk látom,
Szívemből fakadt örök erdő
az öröknek hitt pusztaságon.
Forrás: Szívünk szerinti
törvény – Fiatal költők versei. Budapest, 1952.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése