- Galina Nyikolajevának
-
Csak szólj! Úgy hallgatunk, akárha otthon,
a kályhatűznél kedves,messzi vándor
pihen meg, s kérjük, szóljon
amíg körülüljük, a
messzi tájról.
A messzi tájról, mely kibontakozva
a távolság terjengő kék ködéből,
sorsunkat is mutatva,
az embert, aki egyre fölfelé tör.
Mind emberek vagyunk! Szívünket éppúgy
tüzeli már a jövendő reménye,
mint népedet, - de tévút,
csalófény csalna olykor vaksötétre.
Szólj. Hallgatunk rád. Szavad tiszta ösvény,
amelyet széles úttá tágítunk ki,
szívünk szerinti törvény,
amellyel szívünk fog törvényre jutni.
Egy nép küldött, s mi itt egy nép nevében
érezzük, halljuk földed lüktetését, -
te hangja vagy egészen,
kigyújthatod bennünk értelme fényét.
Forrás: Szívünk szerinti
törvény – Fiatal költők versei. Budapest, 1952.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése