Holnap kivégzik! – jött a hír,
én nemrég ismerem nevét,
azóta hallom dallamában
a rabok szilaj zihálását,
a szabadság leheletét!
Micsoda világ, micsoda
iszonyú pokol, hol a hősnek
hóhérkéztől kell hullnia,
mert oly hadat hordoz szívében,
mely kínjainál is erősebb!
Halálba rontják! – csőcselék,
rongy úri nép tiporja sárba,
parancsra les csak a lakáj,
de fűben, fában, mindenütt ver
a szíve, - milliók lakása.
Keresztény mártír üdvösségért
verette szöggel át magát:
örök életért halni könnyű –
ő nem ily haszonért, a népért
vállalt magára kínhalált!
S a nép megmenti! A gazok
meg kell hogy hallják a görög
hegyek zúgását, dermedt puszták
sejtelmes csendjét, neszeket,
morajt a városok fölött…
Egy világ öklöt zúgató
dühétől fél a szolgahad –
s ha orvul mégis meggyilkolnák:
a mi kezünkbe tette sorsát,
a növő forradalmakat!
Forrás: Szívünk szerinti
törvény – Fiatal költők versei. Budapest, 1952.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése