Úgy fáj az élet,
már magamtól is félek,
vágyom egy szó után,
egy ölelés, egy simogatás…
Úgy fáj az élet,
már magamtól is félek,
egy hang se jön felém,
nem hiányzom senkinek én…
Úgy fáj az élet,
már magamtól is félek,
ajtóm nem nyílik sohasem,
nem hiányzom senkinek.
Úgy fáj az élet,
már magamtól is félek,
szememre álom se jön,
arcomon csörög a könny.
Úgy fáj az élet,
már magamtól is félek,
hűvös hajnalokon
szívem a fájdalomtól zokog.
Úgy fáj az élet,
már magamtól is félek,
napfényes deleken
torkomban a hang megreked.
Úgy fáj az élet,
már magamtól is félek,
szürke esteken
borzongok nincstelen.
Úgy fáj az élet,
már magamtól is félek,
s ha eljő a sötét éjjel,
már magamtól is félek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése