Csicsada: Köszöntő halott Édesanyához

Anyák napja közeledtén szemem könnyel tele,

Édesanya, miért nem lehetsz Te még most is velem?

Miért kellett oly korán és oly teli gyötrelmekkel

elmenned, miért nem lehetsz még velem, a gyermekkel?

Óvnálak, törődnék veled, gondoskodnék rólad,

sohasem lennél kiéhezve sok-sok jó szóra,

megkapnád tőlem még a napsugaras rétet is,

csak látnám mosolyodat, hogy öröm ér téged is.

Édesanya úgy hiányzol, olyan rossz nélküled!

Tizenhárom éve múlt, hogy nincs senki kívüled,

aki úgy szeretne, mint ami belőled áradt,

a "Csókolom Édesanya" nem hagyta el számat.

Tizenhárom éve naponta gondolok én rád,

hiányod örökre átjárja minden napom már.

Senki nem tudja jobban nálam, mily’ Anya voltál,

életembe szeretetet, érzéseket hoztál.

Csak dolgoztál, fáradoztál, de soha nem éltél,

én is csak most látom igazán ennek miért-jét.

Gyermekeid mosolya volt a Te táplálékod,

melyből kettő nem értékelte jól anyaságod.

Mindenünk, ami lett, csak Neked volt köszönhető,

benned volt meg mindig a hatalmas küzdőerő,

mely gyarapította szellemi és lelki éltem’,

veled nekem soha, semmitől nem kellett félnem.

Hajnalban keltél, hogy mire én is felébredek,

tejecskét, friss, ropogós, langyos kenyeret egyek,

ruhácskáimat mostad, szárítottad, vasaltad,

közben egyre csak azon törted az agyadat,

mit főzzél, mit süssél a három műszakod mellett,

- amelyek a kórházban ápolónőként teltek -,

emellett még arra is megvolt belső igényed,

hogy ötvenévesen négyesre érettségizz le.

Senki nem kényszerített, fizetésed se lett több,

magad kényszere belülről csak egyre jött és jött,

hogy művelődj, hogy olvass és tudásod gyarapítsd,

példát mutatván így gyerekeidnek magad is.

Köszönöm mindazt a sok jót, amit tőled kaptam,

szívem vágya volt mindig, hogy én ezt visszaadjam,

de elragadott tőlem korán csúf, gonosz halál,

hiányodat sosem dolgozhatom már fel talán.

Üzenem Neked a magasságos kék egekbe,

- mert csakis ott pihenhetsz, odafenn, a mennyekben -,

hogy míg bennem az élet egyetlen szikrája lobban,

soha nem feledlek, szívem örök hálával dobban.

2008.