(Budapest,
1972.06.04. - Budapest, 2008.07.15.)
Tizenötször verted a világot,
szórták fejedre a sok virágot,
kétszer nyertél az olimpián,
téged csodált az egész világ.
Mindened volt a víz és a hajó, lapát,
melyeket életednél is jobban óvtál,
szorgalmad, kitartásod sikert sikerre
vitt,
nélküled örökre üres marad a víz.
Bajnok! miért tetted ezt velünk?!
a döbbenettől nem találjuk helyünk’,
szemünket sűrű könnyek borítják,
életed ezentúl már csak tanítják.
Mert példakép voltál és az is maradsz,
téged csodál és utánoz sok-sok
kamasz,
értelmet adsz életüknek halálodban is,
szeretett sportágad őket kitartásra
tanít.
Bajnok! Utolsó erőddel is a sikert űzted,
ujjaid utolsó percben is a lapátra
fűzted,
magad-állította célokért kihajtottad
magad,
nekünk már csak a gyász és a könny marad.
Köszönjük a rengeteg élményteli percet,
melyekkel megajándékoztál milliónyi
embert,
kimondhatatlan fájdalommal búcsúzunk
könnyel,
de szívünkben-lelkünkben itt élsz majd
örökre.
Már az égi vizeken lapátolsz kenudban,
óvjon és adjon az ég örök nyugalmat,
sok millió gyertya fénye lobog az ég felé,
érted, Bajnok! és a lelki üdvödért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése