2014. febr. 25.

Csicsada: Egy hegedűtanárhoz


Hans Hals: Junge mit einer Geige - forrás: www.handgemalt24.de.


Szeretettel R. M-nak -

Kisgyermekek, ifjú felnőtt vagy lenge kamasz -
óráira mennek, szívesen egy se halaszt.
A tudása hatalmas, türelme végtelen,
tanítványát megszidni ő szinte képtelen.

Keze alatt kinyílik mindegyik kis kezdő –
vonókezelésük is egy-kettőre megnő.
Pár hónap teltével már koncertet is adnak,
mit hozzátartozóik is büszkén hallgatnak.

Gyors sikerélmény éri minden tanítványát,
- bár nem találják el Tanár Úr minden vágyát -,
itt-ott még hamiskás, kissé "Pendereckis",
ám szüleiknek könnybe lábad még szemük is.

Anyák napjára és szent Karácsony estére
emlékezik tanítványaival rendjére.
Az ifjú zenészek is izgalommal várják,
hogy szívüket zenéjükkel nekünk kitárják.

Tanár Úr egyik-mást a zongorán kíséri,
mások szólódarabokkal állnak elénk ki.
A leginkább jobbak már kamara-zenélnek,
van ám sok dolga ezek után a tenyérnek!

Felcsattan a taps a hallgatóság sorában,
nincs is boldogabb ám ezekben az órákban,
mint hegedülni tanuló szülőjének lenni,
mikor lehet, gyermekünk koncertjére menni.

Megértő a Tanár Úr, humora hatalmas,
hegedűórája neki sosem unalmas.
Megismertette ő velem Rieding zenéjét,
amely helyrebillenti az ember kedélyét.

A csúcspont, mikor kamarazenekarával
elvarázsol minket, és mi nagy-nagy hálával
önfeledt óriás’ tapsviharban törünk ki,
mikor a zene birodalmában kötünk ki.

Köszönöm Tanár Úr, miben részesít engem,
hogy gyermekemnek egy igaz tanárra leltem;
hogy lelkünk simogatja művészi zenével,
napokig tele szívünk ezzel az élménnyel.

Legyen még sok-sok tehetséges tanítványa,
fiamnak pedig még soká’ kedves tanára,
mert kell a zene, a szép, a lágy, ez ad erőt,
a szívünket, a lelkünket gyönyörködtető.

Köszönet az egész évi fáradozásáért,
elnézést Dani egy-egy elmaradásáért.
Köszönet, ami élményt gyerekemnek adott,
remélem, hogy vissza sok szeretetet kapott.

Utóhang:

Lenne végül egy kívánságom: ha kérhetném,
kicsivel többet szeretnék ülni koncertjén.
Önző vagyok tudom, de mit tegyek? Az bizony!
Boldog vagyok, ha hegedűjátékát hallhatom.

Művészembernek már csak ez a sorsa, tudja,
hogy zenéjét a közönség meg sosem unja,
még, egyre többet és többet akarja élvezni,
mert művészetével sohasem tud betelni.

2008.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése