Fiam,
oly nehezek napjaim nélküled, csak azt akarom mondani,
gondolatom munkában is nálad… nehezen tudom magam tartani;
teszem a dolgom, nyitott szemem téged lát csak mégis
fel-feltűnő barna őz-szemedben szomorúság fénylik…
érzem illatod, hallom hangodat, mélységes fájdalom feszíti
anyád…
Így megy ez immár 18 napja s kérdem: miért ragadott el a
gonosz halál?!
(Anyókád 2012.nov.13.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése