Csicsada: Munkahelyi életképek

- folytatásos igazmese -

Hozzátok szólok én most, lelki szegények! ti,
kik naponta embereket készítetek ki
a munkahelyen főnökbőrben, nagy gonoszul,
hogy az ember végül orvosra szorul.

Nektek - tisztelet a kivételnek – az erény -
a „here” felgyülemlett munka aktahegyén,
kitől oly messze fogalom a munkamorál,
hogy e szó hallatán szemében nincs, csak homály.

Ki tudatosan mutatja magát butának,
így elkerülve látszatát is a munkának,
harmincnyolc évesen is jövőkép nélkül áll,
de lám, nálatok mégis neki áll a világ.

Kacagtok háta mögött, hogy mily infantilis,
gúnyolódtak rajta sokszor, hogy milyen dilis.
Ez az ő védjegye, erőssége, erénye,
nézzük, mi is lett mindennek eredménye:

munkát megtagadhat ő rendre büntetlenül,
mások megfeszülnek helyette kegyetlenül
a már-már aránytalanul nagy feladattól -
egyre gyakrabban hullanak ők ki a sorból.

A méhkaptár heréje lassú mozgásával
alattomos mosollyal járkál pofájával.
Véleményt nem nyilvánít, kerüli a frontot,
ezzel gyűjt magának sok jó magyar forintot.

Benn van ő már sokszor hajnalok hajnalán is,
- nyakában a gyöngysor csillog, mint kaláris -,
beszakadt fülében lógnak a hosszú csüngők,
negyvenes lábai akadnak, mint a küllők.

Hogy szavam ne feledjem, a korán bent éri,
ezzel demonstrálva, hogy sok dolgát intézi:
igen lázasan kezd a cd-másolásba,
kísérőnek közben lágy zenehallgatásba.

Ül ő a gép előtt, mint ki nagyon dolgozik,
- ki benéz, csak azt látja, serényen dolgozik -,
pedig szorgalmasan herénk szótárját írja
gőzerővel munkaidőben,ahogy bírja.

Retikülje formája malacka és cica,
lehetőleg rózsaszínben, de néha lila,
ruhája rendszeresen macskaszőrrel tele,
hogy zsebünkben meredezik a bicskánk nyele.

Apropó, bicska! Az van ám neki kettő,
méghozzá egyszerre, és pillangósat vett ő
arra az esetre, ha valaki rosszat szól,
hát előkaphassa és leszúrja azonmód.

Bájos ám ez a kis harmincnyolc éves lányka,
csak látványa egyre több ember szemét bántja,
de here-erény az nálunk kifizetődő,
hálából kinevezett tanácsos is lett ő.

Nagydarab, lomha, ezért sajnálja főnöke,
mindezért lustaságát is elnézi nekije’,
merthogy szegényke emiatt kissé gátlásos,
szerepjátszása hát elismerten áldásos;

jöhet-mehet, tehet akkor, s amit csak akar,
az óriás-bébi szerep rafinériát takar.
Elejtett félszavakkal pártfogói előtt
csikarja ki magának állandóan az előnyt.

Kedvence a fehér és fekete mágia,
- közben már óriásira dagadt a vádlija –
a restség is rányomta testére bélyegét,
alig tudja vonszolni nagyra nőtt ülepét.

Rezsi, számla gondja nem nyomja neki vállát,
csak fűzi gyöngyöcskéit, varrja ruhácskáját,
mely rendre félresikerül, szűköcske ugyan,
hogy hájacskáján feszül és itt-ott kibuggyan.

Főzni nem tud, mosogatni se nagyon nem szeret,
visszautasítja a titkárnő-szerepet.
Helyette másnak kell e feladatot ellátni
a távoli irodából kell másnak nekilátni.

Ez főnöki ukáz, mondván,hogy szegény herénk
gátlásos kissé, és nagy testét szégyellé,
sajnálatból hát elnéznek neki ők mindent,
tehet, amit akar, él a világba ingyen.

Igaz mesémet mára már abba is hagyom,
de megígérem, hogy hamarosan folytatom.
Tanulságos lehet másnak is e történet,
hogy él egy here mások rovására bőségben.