1.
Tizenhét éve e napnak hajnalán
világra jöttél Worms-ban
Danikám.
Édesapád álma, szíve vágya voltál,
nekem pedig a kívánt harmadik babám.
2.
Észre se vettük szinte jelenléted,
olyan jó, de vidám volt babaléted.
Elfoglaltságodban ugyan megtetted,
hogy néha a lélegzést elfeledted
3.
Rohanás kórházba, életveszély,
de csak lustaságból nem lélegeztél.
Böködtünk, mozgattunk, tanítgattunk,
aztán egy ideig nem volt más bajunk.
4.
Egyszer csak váratlan, keserves sírás,
nagy dudor lett kicsi hasad alján.
Irány a Stadtkrankenhaus osztályára,
már vittek is az Operationssaal-ba.
5.
„Leistungsbruch” – hangzott a
diagnózis,
azt hittük meghasad a szívünk is!
Kis ártatlan babánkat látni
kiterítve,
Édesapádnak is majd megállt a szíve.
6.
Másfél éves voltál, autóban ültünk,
mikor rendszámokat olvastál le előttünk.
Apa befékezett, szőrünk égnek állt,
kivert minket a hideg borzongás.
7.
Hogy csináltad, honnan tudod, hogy
lehet?!
Ki látott már ilyen másfél éves
gyereket?!
Még pelenkában ül, ujjacskáját szopja,
és amit lát, egyszer csak
elolvassa?!
8.
Azóta csak a számok, betűk érdekeltek,
igaz, sokat meséltem és énekeltem,
vegyesen, németül is és magyarul,
hogy apa- és anyanyelved megtanuld.
9.
Már pocaklakóként komolyzenét hallgattál,
és mikor lehetett, kint és bent is
hintáztál.
Be nem állt a szánk, mondókáztunk,
daloltunk,
hogy neked a zenei alapot megadjuk.
10.
Fontosnak tartottuk Apával a verseket,
hogy mielőbb az irodalmat megszeresd.
Sípod, dobod, furulyád és zongorád
megadták a zeneszeretet alapját.
11.
Néha majd kiestünk Apával a hálószobából,
mikor improvizáltál pelenkásan a
keyboard-on.
Csak egymásra néztünk, lélegezni se
mertünk,
zenédben örömkönnyek között
gyönyörködtünk.
12.
Borzalom: még három és fél éves se
voltál,
mikor Édesapádat elszólította a halál.
Negyven és fél évesen, ereje teljében
hiába vártunk hát a szívátültetésre.
13.
Magunkra maradtunk a nagy idegenben,
ekkor találtál rá felnőtt szerepedre.
Lelked mélyén Apa helyét átvetted,
Frau Hebauf segített terápián teneked.
14.
Megtanított újra dühöngni és nevetni,
hogy érzelmeidet újra ki tudd mutatni.
Te így gyászoltál, hogy rezzenéstelen
lettél,
kis arcodat csak komoly felhők lepték.
15.
Három és fél éves korodtól vagy önálló,
számozott cédulák álltak a ruhákon;
azok alapján tudtad öltözéked sorrendjét,
sose tévedtél, te mindig mindent
megtettél.
16.
Jöttek a gondok aztán az óvodában,
Frau Löwe panaszkodott az olvasásra:
hogy fogjalak vissza, hisz ebben a korban
nem szép dolog, ha egy gyerek már olvas.
17.
Csatáztam vele, mindig ellentmondtam,
a tehetséget fejlessze, ne visszahúzza!
Nem értettünk egyet, de ott volt Marion,
aki szeretett téged és te őt viszont.
18.
Hogy szabaduljunk az unalmas óvodából,
egy évvel hamarabb kerültél iskolába.
Ott nem volt gond, bár te már mindazt
tudtad,
amit a többi gyerek most tanult
nagy gonddal.
19.
Közben úszótanfolyamot kerestem néked,
hogy törődjünk az egészséggel,
erőnléttel,
de kegyetlen edzőnőhöz kerültél, kinek
módszere,
hogy erőszakkal a víz alá nyomja a
gyerekfejeket.
20.
Csak az tűnt fel nekünk, aggódó
szülőknek,
hogy gyerekeink nem örülnek a
csütörtököknek,
ezért megbeszéltük, hogy meglessük az
edzést,
a bokszterem ablakából láttuk a
kegyetlenkedést.
21.
Azonnal kihoztuk mi szülők gyerekeinket,
és soha többé nem vettünk részt
úszóedzésen.
Jó ideig eltartott, míg rávettelek a víz
szeretetére,
sokat lubickoltam veled a worms-i
medencékben.
22.
Beírattalak a tornaszakosztályba,
gyűrűztél, másztál, ugrottál és futottál.
A gimnasztika gondot nem is okozott,
de edzőnőd szerint nem volt
tornászalkatod.
23.
Mivel fontosnak tartottam a testedzést,
tovább kerestem sportolásod lehetőségét.
Ráakadtam a worms-i gyephoki
szakosztályra,
ahol végre megtaláltuk kedvelt
sportágadat.
24.
Életünket aztán hazaira cseréltük,
neked itthon jó iskolát kerestünk.
Én kedves iskolám, a Kelta, hol rég
tanítottam
megfelelni látszott, én azt úgy
gondoltam.
25.
Mile Éva néni tanított a magyar
helyesírásra,
megtanultad, tudásodnak nincs is azóta
párja.
Kecskeméti Éva tárgya volt a
természetismeret,
abból sohase származott neki jó felelet.
26.
Rémálmaid lettek, álmodban csak sírtál,
idővel rájöttünk, hogy a háttérben ő áll…
Sürgősen elhoztalak, cseréltünk iskolát,
reméltük, hogy ezzel nyugalmunk
helyreáll.
27.
Az új tanodád osztályában az összes
gyerek
még küszködött az olvasással és a
betűvetéssel,
te folyékonyan írtál, olvastál és
számoltál,
hisz másfél éves korodban már rákaptál.
28.
Mégis a bizonyítványban csak „megfelelt”
állt,
míg több gyerek „jól megfelelt”-et
talált -
kérdőre is vontam rögvest
osztályfőnöködet:
hogy is van ez? megmagyarázná nekem?
29.
Az „okos” magyar „tanító” azt mondta
válaszul:
„Nem érdem, ha egy gyerek magától mindent
megtanult.”
E bizonyítványt mai napig megtagadtam, át
nem vettem,
hisz e mentalitással, úgy érzem,
elégedett nem lehettem.
30.
Sikerült az újabb iskoládban lehúzni pár
évet,
addig, míg a tanárok kritikán aluli
tehetetlensége
odáig nem fajult, hogy a neveletlen
gyermekek
uralták az osztályban rendszeresen a
terepet,
31.
nem a szép beszédű, intelligens, jól
nevelt gyerek
volt már az etalon, az ordenáré beszédé
volt a hatalom.
A tisztességes, tanulni vágyók
háttérbe szorultak,
már az idegengyűlölet szavai hallatták
magukat.
32.
Áprilisban ezért az Osztrák iskolában
találtad magadat,
ott is helyt álltál, pedig németül
tanultad a tárgyakat.
Évvégén aztán végre véget ért a
rémálmunk,
várt téged a középiskola, a hatosztályos
gimnázium.
33.
Megtaláltad helyed, tanulsz nagy
szorgalommal,
minden félév-évvégén kitűnő állt
bizonyítványodban.
Tizennégy évesen angolból magad
felkészítve
nyelvvizsgát tettél mindannyiunk nagy
örömére.
34.
Harmadik osztályban magad megméretvén
előrehozott emeltszintű angol érettségit
tettél,
ahol, mint mindig, természetesen kiválóan
megfeleltél,
mentesítve ezzel kicsit a negyedik, az
érettségi évét.
35.
Ezzel még nincs vége a
dicshimnuszomnak,
a zeneiskolában is becsülettel
bizonyítottad
hisz hegedűből, kamarazenéből és
szolfézsból
eddig a bizonyítványban mindig ott
volt a kiváló.
36.
És most jön a legfontosabb: a lelked
rezdülése,
ahogy éled életed tele tiszta
becsülettel,
minden napodban segítőkész és figyelmes,
- az Úr hozzám igazán nagyon
kegyelmes ,
37.
hogy ilyen gyermeket adott büszkeségnek
nekem,
aki nélkül az életem bizony már
elképzelhetetlen -,
őszinteség, szorgalom, kitartás jellemez
téged,
az élettől tudom, már nem kell féltenem
téged.
38.
Megértésben, beosztásban is példamutató
vagy,
sokszor fáj a szívem, hogy nem márkás
holmikat kapsz,
de azt hiszem, megértetted, hogy nem ez
tesz embert
EMBER-ré, hanem bensője! - az a
fontos, a lelke.
39.
Életed eddigi tizenhét évét szedtem
csokorba,
igazán szép mérleget teremtettél
magadnak!
Büszke lehetsz, de csak mértékkel,
szerényen,
sose engedd magadnak, hogy az önteltség
vezérel.
40.
Köszönöm kis családod és irántam való
jóságod,
köszönöm a sok örömet és boldogságot,
amit nekünk s nekem szerzel már
tizenhét éve,
köszönöm s kérlek, csak így tovább,
szerényen.
41.
Köszönöm , hogy jó testvére vagy
Csabának,Csillának,
köszönöm, hogy segítőkész minden ember
fiának,
köszönöm, hogy lelked van, emberséged,
szíved,
köszönöm, hogy rászorulton szó nélkül
segítesz.
42.
Köszönöm, hogy Édesapád álmát is valóra
váltod,
EMBER lettél fiam, mire ő oly nagyon
vágyott,
Köszönöm, hogy ott fent, ahol ő most
nyugszik,
örömében, büszkeségben, boldogságban
úszik.
43.
Köszönöm, hogy az életben eddig megálltad
a helyed,
tudom, hogy sosem kell senkinek csalódnia
benned.
Olyan különlegesen jó emberpalánta vagy,
Dani,
veled már csakis nővéred, Csilla
vetekszik, aki
44.
büszke lehet míg él, mert a te
nevelésedben
aktívan, szeretettel vett részt tizenhét
évedben;
pótolva az Apát, ki mindkettőtöknek
nagyon hiányzik,
hogy Csilla sikeresen teljesített
helyette, az látszik.
45.
Köszönöm, hogy sose csalódtam még benned,
tudom, nekem itt már nem is kell mást
tennem,
mint egyengetni utad az egyetem felé,
ahogy tudom,
remélem, a diplomaosztásig engedi Isten,
és el is jutok.
46.
Köszönöm, hogy jó fiam vagy már tizenhét
éve,
köszönöm és kérlek, maradj ilyen végleg,
köszönöm a sok jó szót, biztatást és
simogatást,
köszönöm neked fiam a bajban is
kitartást.
47.
Kívánom, hogy vágyaid sose érjenek az
égig,
lépésenként, szolidan, de juss el minden
célig,
kívánom, hogy a becsület és a
munkaszeretet
kísérje örömben, egészségben végig egész
életed!
Isten éltessen, Dani fiam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése