Viharfelhők gyűltek Csillaghegy fölött,
kissé félve néztem ablakunk mögött.
Hirtelen sötét, fáim meghajoltak,
cica, kutya riadtan loholtak.
A szél süvített, orkán közeledett,
kémleltem a dübörgő, mérges eget.
Hirtelen csattanás, villám lecsapott,
Szívem is majdnem egy görcsöt kapott.
Madárkák reszkettek búvóhelyen,
imádkoztam, hogy bajuk ne legyen.
Az utca, a kertek vízben álltak,
mind a vízözön végére vártak.
Tetőről repültek a cserepek,
csak a vizet nyelték az ereszek.
Egy fa szomorúan kettéhasadt,
nem rejteget többé madarakat.
Lassan az őrjöngő alábbhagyott,
az orkán lágy szellővé változott.
Az ég kitisztult, a nap kisütött,
szivárvány jelent meg a kert fölött.
2008.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése