Ülök asztalomnál és verem a gépet,
nem látok én az égen már semmi kéket,
azúrjára egy nagy és csúnya folt kúszott,
a madár is elhúzott, el se búcsúzott.
Cicáim bajszán már csillognak a cseppek,
kiskutyám bundája azonnal vizes lett,
fentről, a végtelenből
dörrenés hallik,
Csillaghegy egy részén erősen villámlik.
Egyszerre ablakomon kilátni se lehet,
szobámban nyirkosságtól látszik a
lehelet,
leszakadt az ég, itt a felhőszakadás,
fátyolvízesést látok az üvegen át.
Eltelik egy-két perc, majd utána még öt,
a víztömegtől a lég olyan, mint a köd,
özönvíz borítja a kertet, az utcát,
a jó öreg felhő kinyitotta bugyrát.
Fordulok vagy kettőt, pislantok néhányat,
kivirul az ég, már süt a nap hétágra,
komor fellegeknek se híre se hamva,
elmúlt pár perc alatt az ég nagy haragja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése