Fehér szőrgombolyag,
a hallása éles,
szeme ugyan vaksi,
de őrzésre képes.
Fülecskéi állnak,
mint földben a karó,
farkincája mered,
mint villámhárító.
Ugatása dallam
öreg füleimnek,
két gombszemecskéje
mint éjnek feketéje.
Tartása oly nemes,
nincs is neki párja,
néha ugyan összeakad
egyik-másik lába.
Orrocskája szivacs,
nedvesen feketéllik,
szimata csalhatatlan,
szőre mint hó, fehérlik.
Ő az én hógolyóm,
westi-kutyám, Panka,
követ engem mindig
jobbra is meg balra.
Hűséges ebem ő,
már hétéves vén lány,
remélem, még soká’
hűségesen szolgál.
De nem is szolgál ő,
hát hiszen családtag,
a legjobb helyeket
kapja a családban.
Szeme hálát tükröz
és sok szeretetet,
tanulhatnának tőle
sokat az emberek.
Az Isten éltesse
még nagyon sok évig,
egészségben, örömben
vidítsa gazdáit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése